Bougainville-i csata

	Bougainville-i csata
	Amerikai katonák a dzsungelben
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1943. október 27. – 1945. augusztus 21.
Helyszín	Salamon-szigetek
Eredmény	Szövetséges győzelem
	Szemben álló felek
; Egyesült Államok; ; Ausztrália; ; Új-Zéland	; Japán Birodalom
	Parancsnokok
Douglas MacArthur; William F. Halsey; Theodore S. Wilkinson; Alexander A. Vandegrift; Robert Row; Allen H. Turnage; Robert S. Beightler; Roy S. Geiger; Oscar W. Griswold; H. E. Barrowclough; Thomas Blamey; Stanley Savige	Imamura Hitosi ; Hjakutake Harukicsi ; Koga Mineicsi; Kuszaka Dzsinicsi; Szamedzsima Tomosige; Omori Szentaro; Kagava Kijoto; Kanda Maszatane
	Szemben álló erők
174 000	45 000–65 000
	Veszteségek
1243 halott	18 500–21 500 halott
	Térkép
	Bougainville-i csata Pozíció Pápua Új-Guinea térképén
	d. sz. 6° 08′, k. h. 155° 18′Koordináták: d. sz. 6° 08′, k. h. 155° 18′
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bougainville-i csata témájú médiaállományokat.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A bougainville-i csata a második világháború egyik ütközete volt a csendes-óceáni hadszíntéren 1943. október 27. és 1945. augusztus 21. között.

A támadók célja az volt, hogy áttörjék a japán védelmi rendszert, amelyet a Bismarck-szigetcsoport tagjain hoztak létre, keletre Új-Guineától, a Salamon-tengeren, és elszigeteljék a nagy japán támaszpontot, Rabault. A hadműveletben fontos szerepet szántak Bougainville-nek, amelyen hat repülőteret működtettek a japánok.^[1]^[2]

Az amerikaiak több elterelő akció után az Auguszta császárné-öbölben szálltak partra, messze a japán főerőktől. Mivel a szigetet hegyek tarkították és a területet sűrű őserdő borította, a japánok csak több hónapos, rendkívül nagy erőfeszítéseket igénylő menetelés után érhettek a helyszínre. A sűrű dzsungel azonban az amerikaiak dolgát is megnehezítette, mert csak nehezen tudtak a partról a sziget belsejébe hatolni.^[3]

A partraszállás kis ellenállás mellett zajlott, így a nap végére 14 ezer katona és hatezer tonna ellátmány érkezett Bougainville partjaira. Az akció sikere komoly veszélybe került az első éjszaka, amikor egy nagy japán hajóegység 75 kilométerre megközelítette a keskeny hídfőt, de Aaron Stanton Merrill ellentengernagy rombolói és cirkálói visszaverték őket.^[4] A hasonló akciók megakadályozása érdekében az amerikai repülők november 5-én csapást mértek Rabaulra, majd 11-én ismét bombáztak. A japán felszíni egységek visszavonultak Truk védelmébe.^[5]

Közben Bougainville-en folytatódtak a kisebb csatározások a meredek hegyoldalakkal határolt hegygerincekért és -csúcsokért, valamint a dzsungelben vezető ösvényekért.^[6] Az amerikaiaknak sikerült kiszélesíteniük a hídfőt, és az utászok megkezdték a repülőtér építését. A kifutópálya december 10-én 17 F4U Corsairt fogadott. Ezzel teljesült a bougainville-i akció célja, a Rabaul közeli repülőtér beüzemelése.^[7]

A japánok több nagyobb ellentámadást indítottak 1943 őszén, majd 1944 tavaszán, de valamennyi sikertelenül végződött, és kénytelenek voltak visszavonulni megerősített bázisaikba.^[7] 1944 végén ausztrál csapatok váltották fel az amerikaiakat, és egészen 1945. augusztus 11-éig, Japán fegyverletételéig szorongatták a védőket.^[6]

↑ Costello 422. oldal
↑ Ibiblio
↑ History of War
↑ Costello 423. oldal
↑ Costello 425. oldal
↑ ^a ^b PWOE
↑ ^a ^b History of War 2

[422.-1] Costello 422. oldal

[Ibiblio_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Ibiblio

[History_of_War_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] History of War

[423.-4] Costello 423. oldal

[425.-5] Costello 425. oldal

[PWOE_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] PWOE

[History_of_War_2_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] History of War 2

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]